Vízkezelés

Magyarországon a napi egy főre eső átlagos közvetlen vízfelhasználás átlagosan 120 liter. Ennek csak egy elenyésző részét teszi ki a közvetlen emberi fogyasztásra szánt ivóvíz, nagyobb részét a tisztálkodásra, mosásra, takarításra, különböző háztartási-, technológiai berendezésekben elhasznált víz jelenti.

Ennek megfelelően a víztisztító, vízkezelő eljárások és berendezések csak egy kisebb részének a feladata az egészséges ivóvíz biztosítása, nagyobb részének pedig a készülékek hosszú távú, meghibásodás-mentes és rendeltetésszerű működéséhez szükséges, a gyártó által előírt minőségű víz előállítása.

Az egészséges ivóvíz biztosítására a törvényi, jogszabályi követelmények egységes határértékeket írnak elő, míg a készülék állagának, működésének hosszú távú fenntartása érdekében a készülék feladatától, gyártójától, függően változhatnak az elvárt vízminőségi követelmények és paraméterek, ezáltal az alkalmazható eljárások is. A víztisztító, vízkezelő eljárások nemcsak az egészségre ártalmas vagy a berendezésekre káros összetevőit távolítják el a víznek, hanem az esztétikai problémákat - pl. a berendezési tárgyakon elszíneződést - okozókat is.

A magyarországi településeken a közüzemi vízellátás meglehetősen jól kiépített, 90%-t meghaladó. Az utóbbi időben azonban egyre több helyen törekednek függetlenedni a közüzemi vízellátástól vagy például a településektől távolabb eső üdülő-, mezőgazdasági-, üzemi területeken nincs is lehetőség csatlakozni arra. Ezekben az esetekben egyedi vízellátó rendszert kell kialakítani, melynek vizét fúrt vagy ásott kutakból, esővízből, felszíni vízből vagy forrásokból nyerik.

Hazai talajvizeinek jelentős része a vízkeménység mellett magas vas-, mangán és ammónia tartalmú, a felszíni vizek baktériumokat, vírusokat, olajat, és egyéb szennyezőanyagokat tartalmazhatnak olyan mennyiségben, mely meghaladja a jogszabályban meghatározott határértékeket. Valamint tartalmazhatnak olyan összetevőket, melyek ugyan az egészségre nem ártalmasak, de a víz élvezeti értékét kisebb-nagyobb mértékben csökkentik.

Bár a vízművekből kilépő víz minősége meg kell, hogy feleljen a szigorú törvényi előírásoknak, a közműszolgáltató nem felelős a belső vízhálózat állapotából eredő szennyeződésekért. Ha a felhasználó (tulajdonos) nem végzi el rendszeresen a belső ivóvízhálózat ellenőrzését, akkor az elhanyagolt, elöregedett csövek, szerelvények vízminőség romlást eredményezhetnek, eltörhetnek, veszélyeztethetik a környező építmények állagát is, az elszivárgott víz díját pedig a felhasználónak kell megfizetnie a vízi közmű szolgáltató részére.

A belső ivóvízhálózat elszennyeződése vízminőség romlást okozhat. A vízmérő utáni hálózatba a külső elosztóhálózatból bejuthat a szerves vagy szervetlen eredetű szennyeződés, melynek következménye a baktériumok elszaporodása lehet. Ugyanezt eredményezi a vízhálózathoz csatlakozó, nem kellően tisztán tartott háztartási, épületgépészeti készülék (pl. vízmelegítő, víztároló). Az utcai hálózat tisztítását, javítását követően a csapok megnyitásakor kiáramló levegő magával ragadja a csövekben belsejéből a szennyeződést és elszíneződött, kellemetlen ízű és szagú víz jelenik meg a kifolyón.

Még napjainkban is – bár egyre kisebb számban – találkozhatunk az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején létesített épületekben ólomból készült vízellátó rendszerekkel, csövekkel, szerelvényekkel. Ezekből ólom oldódhat a vízbe.

A 813/2013/EU rendelet követelményeit gyakorlatilag csak a kondenzációs kazánok képesek teljesíteni. A kondenzációs üzemű kazánok, ma már többségében alumínium (ötvözet) kazántesttel készülnek. Ezek a fűtővíz minőségére különösen érzékenyek. A nem megfelelő minőségű fűtővíz kilyukaszthatja a kazánt, illetve a vízkő lerakódása csökkenti annak hatékonyságát, bizonyos esetekben a romló hő-átadó képesség miatt kialakuló helyi túlhevülés el is repeszti azt. Ezeknek a meghibásodásoknak a javítása döntően nem tartozik a jótállás hatálya alá, egy új kazán pár éven belül történő nagyjavítása pedig magas költséggel jár. A rendszert ezért megfelelő minőségű kezelt – alacsony sótartalmú, azaz 10μS/cm alatti vezetőképességű - vízzel javasolt feltölteni. Az ilyen alacsony vezetőképességű víz előállítására a fordított ozmózis (Reverse Osmosis) elvén működő berendezések alkalmasak.

Komoly problémát okozhat – még vezetékes ivóvízellátás esetén is – a vízkeménység: a vízben oldott fémsók, azaz a kalcium és a magnézium kiválnak a vízből, és megindul a vízkőképződés a csővezetékek, háztartási gépek, bojlerek, kazánok belsejében, fűtőszálain. A vízhálózat eldugul, illetve az áramlási keresztmetszet lecsökken, a berendezések karbantartási költsége magasabb lesz, energia felhasználásuk pedig megnő. Élettartalmuk jelentős mértékben lerövidül, hatásfokuk romlik, és a karbantartásuk egyre több költséget emészt fel. Ez a folyamat még gyorsabban megy végbe a párásító berendezések és öntöző-, csepegtető rendszerek fúvókáin, komoly üzemzavart okozva az eltömődéssel.

Mind az ipari, mind pedig a háztartásokban felhasznált víz minősége egyre fontosabbá válik napjainkra, így alapvető a gazdaságos, költséghatékony és környezetkímélő vízkezelő berendezések használatának az igénye minden területen.

Hazánkban a lakosság elsősorban a közműhálózatról kapja a szolgáltatott vizet. Technikailag gyorsan fejlődő világunkban egyre több háztartásban merül fel az otthoni víztisztítás, mint utótisztítás igénye, mivel a központi kezeléssel sajnos nem orvosolható a vízminőségi problémák egy része. Ez részben abból adódik, hogy a kiterjedt vízhálózati rendszerben a mikrobiológiai aktivitást vissza kell szorítani csírátlanító vegyszerek adagolásával. Az általánosan alkalmazott klór viszont reakcióba lép a víz kisebb-nagyobb mennyiségben előforduló alkotóival (ammónia, szerves vegyületek stb.) és ennek következtében egészségügyi szempontból kifogásolható melléktermékek is keletkezhetnek pl. triklóramin, AOX és THM vegyületek. További igényként merülhet fel, hogy a szabványos értékre tisztított víz minőségét még javítsuk olyan alkotók tekintetében, mint pl. gyógyszer és növényvédő-szer maradványok, illetve a maradék klór eltávolítása stb. Az egészséges ivóvíz fogyasztás céljain túl, a technikai eszközöket, mint például bojlerek, kazánok, mosó- és mosogatógépek, csőrendszerek és szerelvények, is érdemes védeni a vízkő lerakódásától, elsősorban gazdasági megfontolások alapján.

A kisberendezések lehetnek „végponti” típusúak, ezek a felhasználás helyén tisztítják a vizet, illetve lehetnek „központi” típusúak, amelyek a házba való belépés helyén, központilag tisztítják, kezelik a vezetékes vizet. A „végponti” típusú szűrők csoportjába sorolhatók a vízszűrő kancsók, a csapra, illetve a pult alá szerelhető berendezések, valamint a speciálisan mosó-, és mosogatógép elé szerelhető polifoszfát adagolók, illetve az aktívszén szűrők, amelyek adszorpciós képességük révén távolítják el a szennyezőanyagokat.

A „központi” típusú vízkezelők a mechanikai szűrők, melyek lehetnek durva (30-50μm pórusátmérőjű), illetve finom (10μm alatti pórusátmérőjű) szűrők; illetve speciális szűrőegységek, továbbá ismertek mágneses vízkezelők, vízlágyítók, illetve membrán-szűrő berendezések.

A háztartásokban alkalmazható vízkezelő kisberendezések sora szinte végtelen. Rengeteg gyártó kínálja termékeit nagyon széles ártartományban, ezért mindenképpen alapos átgondolást igényel, hogy pontosan milyen célra, milyen összetevők eltávolítására szeretnénk a berendezést használni.

A háztartási vízkezelés célja lehet humán egészségvédelem, háztartási készülékek védelme, valamint a vízhálózat védelme. A legtisztább hálózati ivóvíz is tartalmazhat a csővezetékből származó apró rozsda-, esetleg homokszemcséket. Ezektől, illetve az általuk okozott korróziótól a lakás csőhálózatát, csaptelepeket, vízfogyasztó berendezéseket (mosogató- és mosógépeket, kazán, bojler) mechanikai szűrőkkel tudjuk megóvni.

Nagy keménység (°nk>18) esetén érdemes a teljes vízkör lágyítása. Amennyiben a családban beteg ember, csecsemő, kisgyerek van javasolt a vízből a felesleges klór és klórszármazékok eltávolítása a mosogató alá felszerelt aktív-szén szűrővel vagy csapra szerelt, kancsós megoldássokkal.

A leghatékonyabb megoldás a mini RO berendezés, amely a gyógyszermaradványokat és a peszticideket is kiszűri, viszont ásványadagoló patron nélkül használata nem javasolt. A sómentes víz hosszú távú fogyasztásának hatása vitatott. Amennyiben csak helyileg szeretnénk megvédeni néhány fontosabb vízfogyasztó eszközünket a vízkőtől, érdemes eléjük polifoszfát adagolót felszerelni. A mágneses vízkezelők (állandó és elektromágneses) megváltoztatják a kiváló vízkő kristályok formáját, így akadályozzák meg a vízkő kiválását.

A vízkezelő egységeket fagymentes és hozzáférhető helyen kell elhelyezni (alkatrész cserék, karbantartás). Figyelmet kell fordítani arra, hogy az egyes eszközök elektromos áram megtáplálását, illetve elfolyó szennyvízelvezetést is igényelnek, és kisebb-nagyobb mértékben nyomáscsökkenést is előidézhetnek.

A következő vízkezelési, víztisztítási feladatokban tudunk segíteni: